Korrózióálló acélhoz ajánlott szerszámok

A korrózióálló (rozsdamentes, Inox, NiRo, stainless) acél forgácsolhatósága

Az anyag nagy szakadási nyúlása miatt kedvezőtlen a forgácsképződés, megnő a forgácsoló erő és a nyomaték.

Hővezető képességük gyenge, ezért a forgácsolóél nagyobb hőterhelést kap, mint más, hasonló szilárdságú anyagoknál.

Az anyag hajlamos a felragadásra és az élrátét-képzésre.

A legtöbb koracél felkeményedik a forgácsolás során, a felületi réteg keménysége az eredeti érték duplája is lehet, ha nem megfelelő szerszámot használunk.

A korrózióálló acélok három fő csoportja:

A ferritesek krómtartalma 10,5% és 28% között van, a széntartalom nem lépi túl a 0,08%-ot.

A martenzitesek 12-19% króm mellett tartalmazhatnak nikkelt, molibdént és más ötvözőelemet.

Az ausztenitesek 17% körüli krómot, nikkelt és esetleg kiegészítő ötvözőket tartalmaznak (molibdén, titán, nióbium).

A három közül a legnehezebben forgácsolható az ausztenites csoport. A szerszámnak két nehézséggel kell megküzdenie: nagy az anyag képlékenysége és gyenge a hővezető képessége.

A nagy fajlagos nyúlásból adódó képlékenység miatt hosszú és tömör forgács keletkezik, amelynek megfelelő törése csak az előtolás növelésével biztosítható. Így a forgácsoló élek nagy abrazív kopásnak vannak kitéve.

A rossz hővezető képesség miatt a forgácsolásnál keletkező hő alig távozik az anyagba és a forgácsba, túl sok marad a szerszám élénél, ami szintén gyorsítja a kopást.