A fémforgácsoláson belül az acélok megmunkálása a legáltalánosabb feladat. A forgácsolást többnyire lágyított vagy normalizált állapotban végzik
A fémforgácsolás terén a legtöbb tapasztalat a lágyított, vagy normalizált állapotú acélok megmunkálása során gyűlt össze. A forgácsolás, fúrás, marás, menetfúrás, dörzsárazás címszónál leírtak általánosan érvényesek acélokra.
Az acélok forgácsolásánál általában hosszú folyó forgács képződik, ezért a szerszámok és a technológiai adatok megválasztásával biztosítani kell a forgácstörést, mert a nagyon hosszú forgácsdarabok kezelése nehéz és balasetveszélyes.
A különböző acélok forgácsolhatósága azonban természetesen nem azonos.
Az ötvözőelemek hatása lehet:
- negatív (Mn, Ni, Co, Cr, V, C<0,3%, C>0,6%, Mo, Nb, W)
- pozitív (Pb, S, P, C=0,3-0,6%)
A szakítószilárdság ill. az ezzel összefüggő keménység növekedése rontja a forgácsolhatóságot: nagyobb erők ébrednek a forgácsolásnál, erősebben kopik a szerszám, ezért csökkenteni kell a forgácsolási adatokat, vagy jobb szerszámot kell használni:
Szerszámanyag HSS ⇒HSSE ⇒ HSSE8 / HSSEE / HSSPM ⇒VHM, bevonat nélküli helyett bevonatos szerszám.
Az erősen ötvözött korrózióálló acélok forgácsolása az átlagosnál nehezebb feladat, mert a nagy szakítósziládság nagy fajlagos nyúlással párosul. Ezekhez keressük az INOX jelölésű speciális geometriájú bevonatos szerszámokat.
Az edzett acél forgácsolása különleges szerszámokat igényel. A forgácsolást többnyire lágyított, vagy normalizált állapotban végzik, de előfordul, hogy az edzés után szokásos köszörülés, vagy szikraforgácsolás helyett a marást választják. Ezek a marók mikrószemcsés keményfémből készülnek speciális negatív élszögű geometriával és nagyon erős hő- és kopásálló bevonattal vannak ellátva. A szerszámoknál feltüntetik, hogy milyen keménységű anyag forgácsolására alkalmasak (például 60-65 HRc).
