Az acél rugalmas, nagy szilárdságú, jól alakítható vasötvözet. Legfontosabb ötvözőeleme a szén, amely maximum 2,11%-ot érhet el.
A széntartalomtól és a hőmérséklettől függően az acél kristályszerkezete (szöveteleme) változik. Ilyen szövetelem lehet a ferrit és az ausztenit. A szabad állapotú szén a grafit, a vegyület alakjában jelenlevő szén vas-karbidot képez amelyet cementit szövetelemnek neveznek, éspedig primer cementitnek, ha az olvadékból, szekundernek, ha már szilárd ötvözetből válik ki. Az említetteken kívül más szövetelemek is találhatók az acélban, amelyek az ausztenit és cementit átalakulásából származnak és a lehülés sebességével fajtájuk és mennyiségük változik (perlit, ledeburit, szorbit, martenzit). Az ausztenit és ferrit mennyisége, valamint az egyéb szövetelemek képződése ötvözéssel is szabályozható.
Az acélok csoportosítása ötvözés szerint:
- Ötvözetlen acélok (minimális Si, Mg, Cu, Al)
- - 0,1-0,25% széntartalom: betétben edzhető szerkezeti acél
- - 0,25-0,65% széntartalom: nemesíthető ill. edzhető szerkezeti acél
- - 0,65-0,9% széntartalom: szerszámacél
- Gyengén ötvözött acélok (az összes ötvözőelem < 5%)
- Közepesen ötvözött acélok (az összes ötvözőelem 5-12% között)
- Erősen ötvözött acélk (az összes ötvözőelem > 12%)
Az acélok csoportosítása fizikai és kémiai tulajdonságuk szerint:
- Nagyszilárdságú acélok (szilárdságnövelő ötvözőelemek és finomszemcsés szerkezet)
- Korrózióálló acélok
- Hőálló acélok
Hőkezelési állapot szerinti csoportosítás:
- normalizált
- lágyított
- edzett
- nemesített
