A szabályos élgeometriával végzett forgácsolás (fúrás, marás, esztergálás, stb.) mellett a fémek megmunkálásához használják a szabálytalan élgeometriájú forgácsolást, a csiszolást is: köszörülés, hónolás, leppelés, szuperfiniselés, polírozás.
A csiszolással csak kis anyagmennyiséget választanak le, általában befejező műveletként alkalmazzák forgácsolás és hőkezelés után.
A csiszolóanyagok olyan kemény szemcsék, amelyek a munkadarab felületével érintkezve koptatják azt. Jellemzőjük a szemcsenagyság, amely meghatározza a koptatás intenzitását és az elérhető felületminőséget. A csiszolószemcséket vagy kötőanyag rögzíti (pl. köszörűkorong), vagy pasztaként használják (polírozás).
A legfontosabb csiszolóanyagok tulajdonságainak összehasonlítása:
Elektrokorund (Al2O3)
- Mikrókeménység: 200-230 HV
- Hőállóság 2000-2100°C
- Alkalmazási terület: általános használatra
Szilícium-karbid (SiC)
- Mikrókeménység: 330-360 HV
- Hőállóság: 1600-1700 °C
- Alkalmazási terület: kemény anyagokhoz (gyémánt helyett)
CBN (köbös bórnitrid)
- Mikrókeménység: 800-950 HV
- Hőállóság: 1400-1500 °C
- Alkalmazási terület: edzett acélhoz, gyorsacél szerszámok élezéséhez
Gyémánt
- Mikrókeménység: 1000 HV
- Hőállóság: 1000-1100°C
- Alkalmazási terület: kerámiához, üveghez, kőzetekhez, keményfém szerszámok élezéséhez
